Összefoglaló a CLIMAFORCEELIFE projekt Klíma-barát erdőgazdálkodás lehetőségei a magyar erdőkben (A.2) workshopjáról
A WWF Magyarország és a MEGOSZ közös szervezésében, a CLIMAFORCEELIFE – Klímabarát erdőkezelés Közép- és Kelet-Európában – projekt keretén belül, nagy érdeklődés mellett került megrendezésre a Klíma-barát erdőgazdálkodás lehetőségei a magyar erdőkben workshop 2023. március 30-án. Az állami és magán-erdőgazdálkodók, kutatók, a természetvédelmi ágazat képviselői, valamint az erdőgazdálkodás állami tisztségviselői is hozzájárultak előadásukkal a rendezvény szakmai színvonalának emeléséhez, különböző nézőpontokból vizsgálva meg a klímaváltozás okozta kihívásokat és a rá adható lehetséges válaszlépéseket.
A workshop előadói számos szempontból mutatták be a klímaváltozás kihívásait és a rá adható válaszlehetőségeket. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az erdőink változatosabbá tétele elengedhetetlen feltétele az egyre nagyobb kihívást jelentő környezeti hatásoknak ellenálló állományok létrehozásának. Az erdeink szerkezetének gazdagítása és genetikai változatosságának növelése hozzájárul erdeink rugalmas alkalmazkodóképességének növeléséhez.
A rendezvényen bemutatkoztak a CLIMAFORCEELIFE projekt magán-erdőgazdálkodó partnerei, akik saját gyakorlataikat bemutatva késztették erdész kollégáikat a közös gondolkodásra. Az általuk összeállított klímaadaptációs tervek elérhetők a projekt honlapján a Projekteredmények menüpont alatt.
Gálhidy László, a WWF Magyarország erdő programjának vezetője felvezető előadásában áttekintette a klímaváltozás erdőkre gyakorolt veszélyeit és következményeit. A Hogyan befolyásolható a rendszerek adaptációja a változáshoz? kérdés felvetése után ismertette a projekt megalapozó szakaszában elkészült romániai és szlovák tanulmányokat. Hangsúlyozta, hogy elengedhetetlenek lesznek olyan aktív beavatkozások melyek hosszú távon segítik az erdei ökoszisztéma alkalmazkodóképességét, fennmaradását. Erre példaként, hozta a folyamatos erdőborítás mellett végzett gazdálkodást, mint lehetőséget.
Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója előadásában a klímaváltozás jelenleg tapasztalt hatásai közt említette a csökkenő produkciót, valamint a növekvő mortalitást. Részletesen beszélt arról, hogy a klímaváltozás sebessége példátlanul gyors, amit a fajok természetes úton történő vándorlása nem tud hasonló sebességgel követni. Példaként a tölgyet említette, melyél a spontán migráció a legutolsó jégkorszakot követően 5-50 km/100 év sebességgel zajlott. Jelenleg viszont a várható hőmérséklet emelkedés mellett a lehetetlennek tűnőa 250-500 km /100 év sebességre lenne szükség, ami véleménye szerint emberi segítség nélkül nem lehetséges. A délről érkező pollenek okozta génfrissítésben is bízhatunk, ugyanakkor véleménye szerint az észak-bulgáriai, dél-romániai termőterületek pontos, koordináta szintű ismeretében importált szaporítóanyaggal történő elegyesítés is nagyon fontos, aktív eszköz lehet az erdőállományaink sikeres klímaadaptációjához. Ezután kitért az erdők mitigációs szerepének erősítésére: például a faipar innovációiban, újfajta feldolgozói megoldásokkal létrehozott fa alapanyagú termékek szénmegtartó képességétben lát további mozgásteret.
Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese az éghajlatváltozással összefüggő káreseményekről és az állami erdészet rájuk adott válaszairól adott elő. Kifejtette, hogy a klímaváltozás hatására fokozódnak mind a biotikus, mind az abiotikus káresemények. A 2021. évi kárjelentések szerint az éves erdőkárok nagysága 109 422 ha, aminek 79%-a biotikus (86 114 ha), (ennek 81%-a rovar, 12%-a gerincesek okozta), és 21%-a abiotikus tényezők okozta kár. A szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága növekszik. Az összes abiotikus kár 59,5%-át az aszálykár tette ki. A tartós téli fagyok, a hótakaró hiánya éppúgy problémát jelent, mint a szélsőséges időjárási körülmények. A jégkár az elegyetlen, egyidős állományokban jelentős, a vegyes korú és szerkezetű állományokban nem számottevő, így a természetszerűbb erdők ellenállóbbak e téren. Beszélt az erdő védekező és önszabályozó képességének tényezőiről (stabilitás, állékonyság, szélsőségeket mérséklő hatás, az erdei ökoszisztéma működőképessége, és összefüggései a diverzitással). Ezután bemutatta azokat az erdőművelési lehetőségeket, amelyek hozzájárulhatnak a reziliencia növeléséhez, majd tapasztalatokon alapuló gyakorlati példákat mutatott be, kitérve az örökerdő üzemmód alkalmazásának lehetőségeire.
Sipos Ferenc, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság általános igazgatóhelyettese előadásában a klímaváltozás Duna-Tisza közi erdőkre gyakorolt hatásáról és a KNPI arra adott válaszairól értekezett előadásában. Az erdősztyepp területeken végbemenő folyamatok, antropogén hatások következményeként az igazgatóságuk területén nagyon fragmentált az erdőtakaró. Az éghajlatváltozás hatására a többletvízhatást igénylő erdőtípusok szárazságtűrőbb állományokká alakulása tapasztalataik szerint már elkezdődött. Az őshonos fafajok magról való felújításának lehetősége az egyre gyakoribbá váló aszályok következményeként egyre korlátozottabb. Az elmaradó tartós téli fagyok, a hótakaró hiányában a fagyérzékeny, tájidegen fajok terjedését, valamint a kártevők okozta problémák növekedését érzékelik. A negatív hatásokat az erdősztyepp erdők felújításával, a természetes folyamatok támogatásával, a kártevők predátorainak segítésével igyekeznek enyhíteni. A folyamatos erdőborításra való törekvés mellett a természetes okokból bekövetkező záródáscsökkenést tolerálják.
A workshop addig elhangzott előadásait szakmai vita követte. Ennek során a résztvevők összegezték, hogy az örökerdő és a vágásos üzemmódok vegyes alkalmazása, az adott élőhelyekhez történő igazítása vezet mind a társadalmi, gazdasági és természetvédelmi célok együttes érvényesítéséhez. Elhangzott, hogy az örökerdő üzemmódra való áttérés elhatározásakor az állami gazdaságokban nem játszott szerepet a klímaváltozás, mint tényező.
Említésre került a biztonságos szaporítóanyag beszerzésének nehézsége, az ezzel kapcsolatos szabályozási problémák, ugyanakkor konszenzus volt az őshonos szaporítóanyag fontosságát illetően. A hozzászólók felhívták a figyelmet az Európán kívülről érkező fajok inváziós kockázataira.
Duska József, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke szerint a klímavédelemben, a változás gyorsaságának enyhítésében a magánerdő tulajdonosoknak, gazdálkodóknak is szerepe van. Új erdők telepítésével, a meglévők megfelelő fenntartásával és felújításával hozzájárulhatnak a klímaváltozás folyamatainak lassításához. A klímaadaptációhoz nélkülözhetetlen a vízmegtartás, az elegyesség, a változatos korú és állományú erdők létrehozása. Kiemelte a magán erdőtulajdonok kedvezőtlen tulajdonviszonyaiból adódó problémákat, amelyek jelentősen korlátozzák az erdőkben a gazdálkodás lehetőségeit. Elmondta, hogy a magán erdőtulajdonosoknak, gazdálkodóknak a célja elsődlegesen profit realizálása, így az 1990-es évektől kezdve a támogatások és a nyereség nagyon meghatározó módon alakítják a magán-erdőgazdálkodói gyakorlatot. A gazdálkodói tevékenységek segítéséhez az igazgatás irányelveinek módosítását, a folyamatok gyorsítását szorgalmazza.
Szentpéteri Sándor, az Agrárminisztérium Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Innovációs Főosztályának vezetője ismertette a klímaváltozással, klímaadaptációval kapcsolatos Vidékfejlesztési Program erdészeti jogcímeit, mint például az erdészeti genetikai erőforrások megőrzését, fejlesztését, vagy az erdő-környezetvédelmi kifizetéseket. Tájékoztatott, hogy a KAP (közös agrárpolitika, az Európai Unió (EU) mezőgazdasági támogatási rendszere) stratégiában 2023-tól új nevezéktan kerül alkalmazásra, azaz jogcímek helyett beavatkozások, továbbá a nevesített erdő-beavatkozások helyett olyan kategóriák, mint például a beruházás, együttműködés lesz bevezetve. Eredményességi szemlélet lesz a mérvadó az EU célokhoz akár állami, akár magán szereplő járul hozzá, a létrehozott eredményért ugyanakkora támogatás jár. Az ágazat fejlesztéspolitikai céljai közt van, hogy versenyképesebb erdőgazdálkodással több, és jobb állapotú erdő jöjjön létre. További átfogó célként tudásbővítés, tudásátadást határozta meg, melyekhez olyan eszközök társulnak, mint a tanácsadás, korszerű képzések, innovációs együttműködések.
Laczkó Péter zempléni magán-erdőgazdálkodó erdészeti beavatkozásait úgy tervezi, hogy azokkal erdeinek klímaadaptációs lehetőségeit is javítsa. Tapasztalatai szerint az örökerdő üzemmódban kezelt erdői az abiotikus kártényezőkkel szemben ellenállóbbak. A mintaterületen lévő, jelenlegi 8 fafajból álló állományát hosszútávon 10-12 fajú elegyes állománnyá kívánja alakítani, így kialakítva ideálisabb faállomány viszonyokat: még inkább elősegítve a törzsárnyalást, a 2., valamint 3. lombkoronaszint létrejöttét. A 3-5 évente történő visszatéréssel végrehajtott fahasználatok időpontját úgy választja meg, hogy az a lehető legkisebb talajerózióval járjon, így védve a talaj élővilágát. Az erdejében található vízfolyások környéke kíméleti terület. A vízfolyásokban található holtfákkal elősegítik a víz lassítását, visszatartását, amellyel kedvezőbb vízháztartást lehet fenntartani. Legnagyobb problémája a nagyvadállomány károsító hatása, mellyel szemben leginkább elkerítéssel védekezik.
Flamich Gábor a Dunakanyarban gazdálkodó tulajdonos korábbi TSZ tulajdonú erdeiben kíván örökerdőt létrehozni. Az olyan klimatikus szélsőségek, mint a téli, tavaszi, nyári aszálykárok elleni védekezés egyik alappilérének tartja a vízmegtartás lehetőségét, mint az erdei mikroklímát jelentősen meghatározó tényezőt. Ennek érdekében növeli a tókák, dagonyák vízmegtartó képességét, erdei vízmosásokban pedig törekszik a lefolyás lassítására. A fenyőerdőkben fafajcserés szerkezetátalakítással tervez ellenállóbb erdőt kialakítani.
Frank Tamás, bátori gazdálkodó területén számos szempontot figyelembe véve kell gazdálkodását megterveznie: tekintettel kell lennie az egyre gyakoribbá váló aszályos időszakokra, a gyenge termőhelyre, az arra telepített homogén erdei és feketefenyőből álló faállomány gyenge ellenálló képességére is. A jelentős szegélyhatással rendelkező területén a túltartott nagyvadállomány okoz károkat, mely ellen lékek kerítésével, valamint a cserjeszint megerősítésével próbál védekezni. A mikroélőhelyek létrehozásával, valamint a rovarfogyasztók támogatásával, kisléptékű faállomány szerkezeti átalakításokkal igyekszik erdejét ellenállóbbá tenni.
A workshopon tapasztalható volt, hogy a természetvédelem és az erdőgazdálkodás álláspontjai közelítenek egymáshoz. A résztvevők nagy vonalakban egyetértettek abban, hogy a klímaváltozással szembeni ellenálló képesség fenntartásának, illetve növelésének (adaptáció) egyik legfőbb iránya az őshonos fafajokból álló, elegyes, változatos korosztályszerkezetű erdők fenntartása, és azok kíméletes kezelése. A résztvevők szorgalmazták, hogy minél több hasonló eszmecserével járó esemény kerüljön megrendezésre. Kiemelték a kutatásokra, megfigyelésekre, felmérésekre alapozó gazdálkodási és természetvédelmi gyakorlatok erősítésének, valamint az információk hatékony megosztásának fontosságát.
